Hősök napja 2015.

Hősök-napi megemlékezés
2015. június 07.

Az ünnepség színhelye: Hősök-emlékparkja 8 óra 15 perc

Program:
I. vh. emlékműnél koszorúzás, temetői harangszó
- Himnusz
- Megnyitó: Havrilla Sándorné alpolgármester
- Radnóti Miklós: Erőltetett menet c. versét
elmondja: Galvácsi Csaba 8.o. tanuló
- Hősök-napi ünnepi megemlékezés
Pintér Csaba Gábor képviselő
- Radnóti Miklós: Nem tudhatom c. versét
elmondja: Oberna Zsolt 8.o. tanuló
II. vh. emlékműnél koszorúzás, temetői harangszó

 

Ünnepi beszédet mondott Pintér Csaba Gábor képviselő:

 

Tisztelt Megemlékező Közönség!

Hálás vagyok azért, hogy az én korosztályom már csak a történelem könyvek lapjaiból, filmekből ismeri a háború borzalmait. Azt nem kellett átélnünk.
A családtagjaink közül azonban még élnek azok, akik emlékeznek, és ijedten rezzennek össze a repülőgépek erős hangjára, vagy egy sziréna süvítésére.

Minden évben a Hősök Vasárnapján megemlékezünk azokról, akik a legdrágábbat – az életüket – adták azért, hogy mi most itt ünnepelhessünk, létezhessünk. Egy szabad, békés hazában.
Régen dédelgetett álmom, hogy egyszer elutazzak és felkeressem azt a talán jeltelen sírt, ahol az én dédapám is nyugszik, a mai Ukrajna területén.

Ő is azok közé tartozott, aki sajnos felkerült az emlékművünk hőseinek listájára. A háború végével két csépai társával, az oroszok bevonulását megelőzve hazafelé tartott, mikor Jászberényben elfogták, és vasúti kocsiba rakva munkatáborba hurcolták Kijev mellé.

A ma embere őszinte csodálattal tekint erre az áldozatra. És- remélem nem értik félre – egy kicsit értetlenül is.
A mi életünkben eddig nem adódtak olyan helyzetek, amikor lehetőség lett volna megmutatni, milyen áldozatokra vagyunk képesek. Remélem, nem is fognak. Minden nehézség, küzdelem, probléma ellenére azt hiszem, hogy alapvetően nagyon szerencsések vagyunk abból a szempontból, hova születtünk. A jelenlévők többsége békében élte le életét, de gondoljunk bele, még egy évszázad sem választ el a legnagyobb világégéstől, a második világháborútól!
Mit tettünk volna, ha akkor élünk, akkor vagyunk erős, áldozatkész felnőttek? Ha belegondolunk abba, más kontinenseken mik zajlanak, most is ebben a pillanatban, tényleg szerencsésnek érezhetjük magunkat. Hiszen a mi életünkben az a szó, hogy háború, csak a múlt része, vagy mint az országunkon kívül eső területeken zajló valami létezett, amit csak a híradóban láttunk.

Milyen világ lehetett az, amikor a létbizonytalanság nem azt jelentette, hogy nem lesz munkája az embernek, és munkanélküli segélyen kell élni, vagy más településre kell költöznie, mert ott nagyobb az esélye a munkavállalásnak, hanem azt, hogy egyik pillanatról a másikra megnyomorodhat, árvává, özveggyé, gyermekét elvesztő szülővé válhat, vagy akár ő maga is meghalhat?

Kedves Jelenlévők!

Községünk 1934-ben felállítatta I. világháborús emlékművét, és 1995-ben a II. világháborús emléket. Azoknak az embereknek a nevét, akik itt születtek, itt éltek, de a háború elragadta életüket felvésettük az emlékmű falába. Hosszú a sor, és a nevek mögött családok vannak, akiket érintett a háború borzalma. Kiszolgáltatottak, áldozatok voltak. Megfélemlített nők, éhes gyermekek. Gondoljunk rájuk is. Földi Pál szavait idézem:

„Mikor képzeletben belépünk a magyar hősök csarnokába, először előtted tisztelgünk, ismeretlen Magyar Katona, akinek vérét az egész világ földje itta, s akinek hős teteme ott porlad a Vereckei szorosnál, Muhi és Mohács szörnyű fennsíkján, az Adria hullámai alatt, vagy a végtelen orosz mezőkön. Nem jelzi sírotokat mindenhol emlékmű, még tán korhadó fakereszt sem, de emléketeket sok hű magyar szív örökkön örökké megőrzi. Áldozatotok élteti ezt a nemzetet immár több mint ezer éve.”
A háborús évek után nem volt olyan család, akinek ne lett volna olyan hozzátartozója, aki nem sebesült meg, nem halt meg a harcokban. Egyre kevesebben ülnek közöttünk itt megemlékezve, akik részt vettek a háborúban. Mindig tisztelettel néztem őket, akik az élő történelem, legenda voltak számomra.
Az örökre eltávozott katonák a Hadak Útjáról tekintenek le ránk, bajtársi üdvözletüket küldve. Nem kérnek egyebet, csupán annyit, hogy szívünkben örökre őrizzük meg emléküket.”

Az ünnepi megemlékezés mindig párbeszéd múlt, jelen s jövő közt.
Köszönet nagyszüleinknek, tanárainknak, mindazoknak, akik múltunk megőrzésével foglalkoznak, és emlékeiket átadják az utókornak.
„Aki a múltját nem ismeri, arra van kárhoztatva, hogy megismételje azt! Mi nem szeretnénk ilyen múltat megismételni! Belőle csak a jót akarjuk tovább vinni!”

 

ünnep 020 ünnep 003

ünnep 001 ünnep 002 ünnep 005 ünnep 006 ünnep 007 ünnep 011 ünnep 012 ünnep 016 ünnep 018 ünnep 019

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>