“Áldott legyen bárhol is él, minden igaz Magyar,
Angyal kísérje lépteit, ki szózatot szaval.
Áldott legyen mindörökre, e vérrel szentelt föld,
Áldott legyen minden időkben, a piros fehér zöld.”

 

Csépa Község Önkormányzata,
a Petőfi Sándor Általános Iskola Igazgatósága
és a Vackor Művészeti Óvoda

 

1848/49-es FORRADALOM és SZABADSÁGHARC TISZTELETÉRE EMLÉKNAPOKAT RENDEZETT

 

A rendezvény ideje: 2015. március 12-13.
Helyszínei:
• Vackor Művészeti Óvoda
• Petőfi Sándor Általános Iskola
• Művelődési Ház
• A községi 1848-as emlékmű

 

1. 2015. március 12-én
AZ ÓVODÁBAN:
Nagycsoportosok márc. 15-ei játékfűzése betanította: Havrilla Sándorné és Szendrei Mariann óvónő

 

2. 2015. március 13-án
PETŐFI SÁNDOR ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN:
a., Megnyitó: a Petőfi Sándor emléktáblánál MÉSZÁROS MÁRIA igazgatónő
b., Petőfi Sándor szavalóverseny a felső tagozatos tanulóknak a Művelődési Házban, Szivárvány művészeti vetélkedő az alsó tagozatosoknak
c., „Ki tud többet 1848-49-ről?” vetélkedő a felső tagozatosoknak a Petőfi Sándor Általános Iskolában

 

3. A MŰVELŐDÉSI HÁZBAN:
a., „A mi március 15-énk” a 7. OSZTÁLYOSOK ünnepi megemlékezése, Betanította: GERGELY SÁNDORNÉ of.
b., Ünnepi beszédet mondott: PIGNICZKI ÁRPÁD képviselő
c., Fáklyás felvonulás az 1848-as emlékműhöz, Koszorúzás, Szózat
Levezető: HAVRILLA SÁNDORNÉ alpolgármester volt

 

Pigniczki Árpád képviselő ünnepi beszéde:

 

Tisztelettel köszöntöm a megjelent személyeket!

 

Örömmel fogadtam el a felkérést a mai megemlékezés szónokaként. Volt időm gondolkodni mit is jelent számomra március 15.-e. Tavaly abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a sorok között figyelhettem az iskolások előadását, műsorát. Valahogy felnyílt a szemem, hisz iskolás koromban, amikor én is színpadon voltam, nem arra figyeltem mit akar mondani a megemlékezés tárgya, hanem, hogy elteljen a nap, a lámpaláz ne legyen akadálya a műsornak. Tavaly ez másképp volt. Szerencsére. Azon tűnődtem, vajon ha most lenne egy ifjú Petőfink, mit tenne a kormány, s mit tenne a nép. Ma azon tűnődőm, mi a XXI. századi Habsburg-birodalom, mi a szabadság, hol kell megvívni a szabadságharcunkat, s hol van a XXI. századi Petőfi, vagy Petőfik sokasága. Mi a forradalom és a szabadságharc jelentése, hisz birtoklunk egy ősi nyelvet, mely sokszínűsége első helyre emeli a nyelvészetben, s a költészetben. A történelem nem a történelemkönyvben van. Ott évszámok és események sokasága van. A történelem az irodalomban van, a versekben, regényekben, novellákban, ódákban. Forr, forradalom, szab, szabad, szabadság, harc, szabadságharc. Mennyi szó és mennyi jelentés egyetlen pillanatban. Mindegyik ide kapcsolódik, kivétel nélkül. Vajon gondoltunk már a szavak jelentésére, vagy csak egy piros betűs nap a mai?
Kikerülve az iskolapadból, belecsöppenve a nagybetűs életbe sok mindent másképp lát az ember. Talán nem is baj. Elkezdi látni szülei örömét és bánatát, annak valós okait, megtapasztalja az embertársak mindennapjainak küzdelmét. Ma is itt vannak a Habsburgok a nyakunkon, csak más a nevük. Ugyan úgy fojtogatnak, csak nem ordítunk a fájdalomtól, hanem tűrünk. Ma is van szabadság, ami szinte egy ideológia, de létezik, s ugyan úgy van Petőfi is.
Sok-sok Petőfi van. Itt bennünk. Kérdés látjuk e, s nekünk mit jelent.

Eljutottunk pár évtized alatt oda, hogy a kikiáltott 12 pontból gyakorlatilag egy pontot megoldottak, talán túlságosan is, szinte színházi az egész. De ha a 12 pont jelentette volna a szabadságunkat, akkor 11 pont még hiányzik? Talán nem… Hol van Petőfi, aki utat mutatna nekünk? Képesek vagyunk- e meglátni a tükörben? Vagy talán mikor ki akarjuk vívni a szabadságunkat, akkor fegyverekre, kardokra, puskákra és ágyúkra, csatatérre gondolhatunk? Nem. Szerintem nagyon nem. Mi kell nekünk egy kis szabadsághoz? ….. Saját magunk. Nem nehéz felismerni az esetemben, számomra mit is jelent a szabadság. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Több, mint 10 éve taposom a mai kor nem látható láncokat gyártóknak a malmát, tolom a szekerüket, miközben társaimmal azon dolgozunk, hogy ezeken a szekereken egyre nagyobb kupac legyen, amitől – mai szóhasználattal – , a főnök boldog és szabadabb lesz. Azt mondják, én is szabad vagyok, pedig szinte minden nap rajtam vannak a nem látható láncok. Rajta van a szomszédon is, a rokonon is, a barátomon is. Rengetegen cipelik a nem látható láncokat. De akkor hol is kezdődik az én szabadságom?
Munkából hazajövet a 44-s főutat elhagyva kezd megnyugodni a lelkem. Egy egész Tiszazug tárul elém, s akármerre nézek, mintha itthon lennék. S valóban. Ahogy szokták mondani, itthon otthon vagyok. Rabul ejt a táj, ami minden nap más egy kicsit. Csalogat, hívogat, ölel. Itt van az otthonom, itt van a családom, három gyermekem. Ahogy a családi fészekbe toppanok, még érzem, forr a vérem, de megcsillan lányaim mosolya a szememben, s átváltozom. Körül vesz egyfajta belső biztonság, amit egy családi szeretet adhat. Bennem van a tudat, hogy a lehetőségekhez képest a család jól van. Itthon jön az öröm, a sok élmény, a nevetés. Egy mosolyban annyi minden benne van, egy huncut csínytevésben, egy – egy szempárban. Millió dolog van ezekben. Itt megyek végig az utcákon, s látom az embereket, s az, hogy egyáltalán látom őket, megnyugtat. Nem kell, hogy ismerjem minden egyes embertársamat, de megnyugszom, ha látom őket. Nem vagyok egyedül, s mindez szabaddá tesz. Érzem, hogy a mindennapok viharában ki is vagyok, hol is vagyok. Nem feltétlen kell a nem látható láncok ellen harcolni, bár sok keserűségtől megváltanák az embert, hanem meg kell keresnünk azokat a kis pontokat az életben, amik szabaddá teszik az embert. El szoktam nézni a mai fiatalokat, bocsánat a kifejezésért, de müzli hassal és kocka fejjel, mert sokan jó vagy rossz módjukban nem tudják, mit csinálnak. Szabad gyerekkorról beszélnek, holott falak között, láncra verve sínylődnek. Hol a szabadság? A tablet vagy számítógép előtt? Egy üzenő falon? Egy trágár megszólításban a szüleik felé? Abban, hogy elvesszük mástól a zsebpénzét, cipőjét, tízóraiját? Abban, hogy szüleinket fölösleges mókuskerékbe hajtjuk, hogy legyen valamink, ami a másiknak is van, mert az olyan trendi? A festett haj és a műköröm? Abban, hogy kinevetjük a másikat és ellökjük, mert ez a haverok szemében milyen frankó? És ha épp téged löknek el? Mi a szabadság? Mi teszi szabaddá az embert, ha nem az, ami a másikat is? Melyik jobb érzés? Fellökni a másikat és otthagyni, vagy segítő jobbot adni, ha kell, s tudni, hogy számíthattok egymásra a bajban? Melyik tesz szabaddá? Ha elmondhatod, hogy mennyi haverod van, vagy elmondani, van egy igaz barátom, kettő, már három… és így tovább. A haverok olyanok, mint a szél. Jönnek – mennek. A barát van. Az mindig van. Akár egymagunk, akár egy baráttal, harcokat lehet vívni. Szabadságharcot! Olyan apró szabadságharcokat, amik később gyümölcsözőek lehetnek, de előbb meg kell ismernünk magunkat, meg kell ismerni saját láncainkat, s meg kell találni saját Petőfink. Ha Petőfi megvan, megvan, a 12 pontunk, vagy több, vagy kevesebb, de indulhatunk. És ha elindultunk, csatlakozik egy barát, egy másik, és így tovább, míg el nem indul egy kis szabadságharc. Nem elvesszük a tízórait, hanem megkínáljuk a sajátunkból. Megkérdezzük, otthon van-e kinőtt cipő, mert az egyik társamnak lyukas, a szüleik a demokrácia nevű kotyvalék csapdájában vannak és tehetetlenek. Nem tépjük ki a táskát az idős néni kezéből, hanem segítünk neki cipekedni a kapuig. Nem lökjük a sárba a gyengébbet- mert lehet, egyszer ő menti meg az életed-hanem a kezünket nyújtjuk. Nem nézzük le a másikat, mert nélkülöznie kell, hanem elgondolkodunk azon, mi is esne jól fordított esetben. Már a puszta gondolkodás is szabadabbá tesz. Kezünket, karunkat nyújtjuk. Icipici szabadságharcok ezek, de szabaddá teszik az embert. Petőfi itt van bennünk. Várjunk még a nagy Pilvaxra. Nem kell puska sem. Mi kellünk csak s ez a kis közösség, hogy mindennapjaink ne a mai Habsburg – birodalom dagadó üstjét fűszerezzék, hanem hátat fordítva bebizonyítsuk magunknak, ennek a kis közösségnek, hogy szabadabbak vagyunk mi, mint akik odafent azt hiszik, hogy szabadok. Ha elfogadjuk magunkat, elfogadjuk a másikat, számíthatunk egymásra, akkor mi magunk leszünk egy lánc. Nem biztos, hogy nagy lánc, de lánc. Elgondolkodtunk e már azon, hogy miként lehetünk kis Petőfi? Ha ma fogalmazást írnának a diákok „Kis szabadságharcaim Petőfiként”, mi lenne benne? Miről szólna? Tudnánk-e itt egy év múlva szemezgetni belőle?

 

DSC09164 DSC09124 DSC09136 DSC09143 DSC09164 (1)   ÜNNEP 004 ÜNNEP 006 ÜNNEP 014 ÜNNEP 015 ÜNNEP 025 ÜNNEP 034 ÜNNEP 053 ÜNNEP 056 ÜNNEP 058 ÜNNEP 059 ÜNNEP 067 ÜNNEP 071 ÜNNEP 077 ÜNNEP 083 ÜNNEP 084 ÜNNEP 086 ÜNNEP 087 ÜNNEP 091 ÜNNEP 092


DOC426″ type=”application/pdf”>


DOC426″ type=”application/pdf”>


DOC426″ type=”application/pdf”>


DOC426″ type=”application/pdf”>


Változik a szociális ellátás rendszere

DOC426″ type=”application/pdf”>


Ivóvízminőség-javító program felhívás

DOC061″ type=”application/pdf”>