Inno-Szolnok Kft.tájékoztatója

Inno” type=”application/pdf”>


Felhívás parlagfű elleni védekezésre

DOC725″ type=”application/pdf”>


Kapunyitogató 2015.

Június 6-án a művelődési ház előtti parkban egy közösségi rendezvény volt. A Nemzeti Művelődési Intézet Jász – Nagykun – Szolnok Megyei Irodájának koordinálásával a művelődési ház rendezte ezt a családi délutánt. A nap eseményeit, programjait a következőkben ismertetem azok kedvéért, akik nem voltak ott.
Először én köszöntöttem azt nem nagyszámú érdeklődőt, aki megtisztelt jelenlétével. Majd felkértem Havrilla Sándorné alpolgármester asszonyt a rendezvény megnyitására. Ezután következett a Nemzeti Művelődési Intézet munkatársa, Kopasz Károlyné, aki elmondta, hogy mi is ez a „kapunyitogató”. Idézem az ő beszédét: „Kapunyitogató címmel 2013-ban indult a Nemzeti Művelődési Intézet irodáinak programsorozata országszerte, így Jász-Nagykun-Szolnok megyében is.
2015. június 6-án Csépán, tölthették együtt a napot színes programokkal, játékkal a helybeliek és minden érdeklődő.
A Nemzeti Művelődési Intézet módszertani irodájának feladata többek között, a közösségi művelődés társadalmi és kulturális hatásainak erősítése, a helyi közösségi kezdeményezések támogatása és fejlesztése.
Célunk, hogy a programmal hozzájáruljunk az összetartó társadalom megvalósításához.
Csak bizalmon és együttműködésen alapuló társadalomban válhatnak az egyének önmaguk és közösségük tudatos formálóivá. Sokak számára, a családi kapcsolatokon túl, talán ma is helyi közösségek a legfontosabbak.
Programjainkkal nem csak az egész család, hanem a tágabb (falu) közösség számára szeretnénk biztosítani tartalmas együttlétet, remélve hogy az élmény egyben igényt is támaszt a folytatásra.
A Kapunyitogató programját és időpontját a fogadó településekkel együtt alakítottuk ki.
A közös élménynek köszönhetően, felszínre kerültek helyi értékek és erők, megfogalmazódtak közös célok, alkalom volt a generációk találkozására.”
A klubhelyiségben régi csépai vonatkozású fényképekből egy kiállítás rendeztünk, melyet csépai lakosok bocsátottak rendelkezésünkre. Név szerint: Dombi Jánosné, Egedi Ferencné, Kovács Gabriella, Papp Erzsébet, Pataki Györgyné és Szántó Mátyásné. Köszönjük nekik! A képeket a Falunapon is megtekinthetik az érdeklődők szintén a művelődési ház klubhelyiségében.
Majd elindult a program. A művelődési ház előtti fedett terasz szolgált színpadként; itt adták elő produkciójukat a fellépők. A csépaiak (a mieink, akikre büszkék lehetünk és vagyunk) műsorai kor szerinti sorrendben következtek. Először a „kicsik”, a Dalma Dance tánccsoport adta elő Polgár Edina által betanított műsorát. Egyszerűen ennivalóak voltak: csodálatos jelmezükben ügyes mozgásukkal, gyermeki bájaikkal mindenkit elbűvöltek. Ezután az ifjúság lépett fel. A Csépai Néptánccsoport adta elő a szüreti bálokról jól ismert táncát. Gondolom, nincsen olyan csépai ember, aki még nem látta őket, hiszen ez a maroknyi fiatal annyi odaadással, szabadidejét nem kímélve készül az előadásokra, a mi szórakoztatásunkra. Végül az „idősek” következtek. A Mosoly Klub énnekkarát sem kell külön bemutatnom Önöknek. Mindig lelkesen és szívesen adják elő jól összeállított népdalaikat, néha egy-egy magyar nótával fűszerezve. Külön érdemük, hogy az éneket élőzenével kísérik. Egedi Pálné citerán, Papp Erzsébet (aki betanítja a dalokat) pedig szintetizátoron. Itt szeretném megjegyezni, hogy aki nem volt ott ezen a szép délutánon, jöjjön ki július 4-én a Falunapra, és tisztelje meg ezeket az embereket azzal, hogy végignézi műsorukat! Minden csoport (Dalma Dance, néptáncosok, Mosoly Klub énekkara) fellép ott is. Ne csak a sztárvendégre legyünk kíváncsiak, vegyük észre, hogy itt, a szemünk előtt is milyen értékek vannak!
A következő műsorszám bábelőadás volt. Vitéz László és az elátkozott malom című produkción nevethettünk. Én személy szerint nem tudom megmondani hány féle előadóval láttam már ezt a vásári bábjátékot, de újra és újra nevetek ugyanazokon a poénokon. Az előadás külön érdekessége az volt, hogy egy 11 éves ifjú, név szerint Teleki György mozgatta a bábokat, és szólalt meg minden szereplő hangján. Majd kijött a paraván mögül, és a gyermekek megfoghatták, megnézhették közelről a bábokat.
A következőkben két helyszínen folyt a délután. A park egyik oldalán játszóház keretében bábokat készítettek a gyermekek szüleik, nagyszüleik segítségével. Aranyos, ízléses bábok készültek, amit hazavihettek az alkotók. A másik oldalon különböző népi játékokat próbálhattak ki az érdeklődők. Volt ott csúszókorong, gólyaláb, karikadobálás, karikahajtás, lengőteke, patkós erőpróba és memóriajáték is.
A rendezvény végén plakáton és meghívón nem szereplő „meglepetés” következett. Minden jelenlévőt megkértem, hogy fáradjon be a nagyterembe, és foglaljon helyet. Egy vacsorára invitáltam őket, ami paprikás krumpli volt füstölt kolbásszal, savanyú uborkával és kenyérrel. Mivel több volt az étel, mint a vendég, lehetett repetát is kérni. Sokan éltek ezzel a lehetőséggel, mert mindenkinek nagyon ízlett.
Szeretném megköszönni segítségüket azoknak, akik nélkül nem boldogultam volna. Pintér Csaba Gábor képviselőnek, aki a hangosítást hozta és kezelte; kulturális közmunkásomnak, Bertus Tündének aki az előkészítésben és a lebonyolításban is kivette a részét. Az óvó nénik (Havrilla Sándorné és Kiss Magdolna) segítettek a gyermekeknek a bábkészítésben. Hálás vagyok azoknak a Gamesz dolgozóknak (Barta Károly, Viktorin Róbert, Zarnócz József, Galvácsi József), akik elkészítették azt az ízléses állványt, amelyre a kiállított képeket kitettük. A vendégek kiszolgálásában a Csépai Néptánccsoport tagjai vettek részt. A pakolásban segített Lantos Krisztina, Györke Zsuzsanna és Dobos Katalin. Kovács Sándor (mint minden rendezvényen) csodálatos képeket készített az eseményről. Végül, de nem utolsó sorban köszönjük a finom vacsorát anyukámnak, Zarnócz Lászlóné nyugdíjas főszakácsnak, Maródiné Erdősi Katalin konyhavezetőnek és nevelőapámnak, Kómár Károlynak.
Bízom benne, hogy vendégeim jól szórakoztak, és kellemes élményekkel távoztak.

Zarnócz Pálné
könyvtáros

 

P1000195 P1000347 P1000349 P1000352 ünnep 008 ünnep 010 ünnep 014 ünnep 016 ünnep 020 ünnep 032 ünnep 033 ünnep 035 ünnep 037 ünnep 047 ünnep 048 ünnep 053 ünnep 056 ünnep 062 ünnep 067 ünnep 071 ünnep 074 ünnep 085 ünnep 086 ünnep 090 ünnep 091 ünnep 092 ünnep 094 ünnep 101 ünnep 103 ünnep 106 ünnep 107 ünnep 108 ünnep 112 ünnep 113


Hősök napja 2015.

Hősök-napi megemlékezés
2015. június 07.

Az ünnepség színhelye: Hősök-emlékparkja 8 óra 15 perc

Program:
I. vh. emlékműnél koszorúzás, temetői harangszó
- Himnusz
- Megnyitó: Havrilla Sándorné alpolgármester
- Radnóti Miklós: Erőltetett menet c. versét
elmondja: Galvácsi Csaba 8.o. tanuló
- Hősök-napi ünnepi megemlékezés
Pintér Csaba Gábor képviselő
- Radnóti Miklós: Nem tudhatom c. versét
elmondja: Oberna Zsolt 8.o. tanuló
II. vh. emlékműnél koszorúzás, temetői harangszó

 

Ünnepi beszédet mondott Pintér Csaba Gábor képviselő:

 

Tisztelt Megemlékező Közönség!

Hálás vagyok azért, hogy az én korosztályom már csak a történelem könyvek lapjaiból, filmekből ismeri a háború borzalmait. Azt nem kellett átélnünk.
A családtagjaink közül azonban még élnek azok, akik emlékeznek, és ijedten rezzennek össze a repülőgépek erős hangjára, vagy egy sziréna süvítésére.

Minden évben a Hősök Vasárnapján megemlékezünk azokról, akik a legdrágábbat – az életüket – adták azért, hogy mi most itt ünnepelhessünk, létezhessünk. Egy szabad, békés hazában.
Régen dédelgetett álmom, hogy egyszer elutazzak és felkeressem azt a talán jeltelen sírt, ahol az én dédapám is nyugszik, a mai Ukrajna területén.

Ő is azok közé tartozott, aki sajnos felkerült az emlékművünk hőseinek listájára. A háború végével két csépai társával, az oroszok bevonulását megelőzve hazafelé tartott, mikor Jászberényben elfogták, és vasúti kocsiba rakva munkatáborba hurcolták Kijev mellé.

A ma embere őszinte csodálattal tekint erre az áldozatra. És- remélem nem értik félre – egy kicsit értetlenül is.
A mi életünkben eddig nem adódtak olyan helyzetek, amikor lehetőség lett volna megmutatni, milyen áldozatokra vagyunk képesek. Remélem, nem is fognak. Minden nehézség, küzdelem, probléma ellenére azt hiszem, hogy alapvetően nagyon szerencsések vagyunk abból a szempontból, hova születtünk. A jelenlévők többsége békében élte le életét, de gondoljunk bele, még egy évszázad sem választ el a legnagyobb világégéstől, a második világháborútól!
Mit tettünk volna, ha akkor élünk, akkor vagyunk erős, áldozatkész felnőttek? Ha belegondolunk abba, más kontinenseken mik zajlanak, most is ebben a pillanatban, tényleg szerencsésnek érezhetjük magunkat. Hiszen a mi életünkben az a szó, hogy háború, csak a múlt része, vagy mint az országunkon kívül eső területeken zajló valami létezett, amit csak a híradóban láttunk.

Milyen világ lehetett az, amikor a létbizonytalanság nem azt jelentette, hogy nem lesz munkája az embernek, és munkanélküli segélyen kell élni, vagy más településre kell költöznie, mert ott nagyobb az esélye a munkavállalásnak, hanem azt, hogy egyik pillanatról a másikra megnyomorodhat, árvává, özveggyé, gyermekét elvesztő szülővé válhat, vagy akár ő maga is meghalhat?

Kedves Jelenlévők!

Községünk 1934-ben felállítatta I. világháborús emlékművét, és 1995-ben a II. világháborús emléket. Azoknak az embereknek a nevét, akik itt születtek, itt éltek, de a háború elragadta életüket felvésettük az emlékmű falába. Hosszú a sor, és a nevek mögött családok vannak, akiket érintett a háború borzalma. Kiszolgáltatottak, áldozatok voltak. Megfélemlített nők, éhes gyermekek. Gondoljunk rájuk is. Földi Pál szavait idézem:

„Mikor képzeletben belépünk a magyar hősök csarnokába, először előtted tisztelgünk, ismeretlen Magyar Katona, akinek vérét az egész világ földje itta, s akinek hős teteme ott porlad a Vereckei szorosnál, Muhi és Mohács szörnyű fennsíkján, az Adria hullámai alatt, vagy a végtelen orosz mezőkön. Nem jelzi sírotokat mindenhol emlékmű, még tán korhadó fakereszt sem, de emléketeket sok hű magyar szív örökkön örökké megőrzi. Áldozatotok élteti ezt a nemzetet immár több mint ezer éve.”
A háborús évek után nem volt olyan család, akinek ne lett volna olyan hozzátartozója, aki nem sebesült meg, nem halt meg a harcokban. Egyre kevesebben ülnek közöttünk itt megemlékezve, akik részt vettek a háborúban. Mindig tisztelettel néztem őket, akik az élő történelem, legenda voltak számomra.
Az örökre eltávozott katonák a Hadak Útjáról tekintenek le ránk, bajtársi üdvözletüket küldve. Nem kérnek egyebet, csupán annyit, hogy szívünkben örökre őrizzük meg emléküket.”

Az ünnepi megemlékezés mindig párbeszéd múlt, jelen s jövő közt.
Köszönet nagyszüleinknek, tanárainknak, mindazoknak, akik múltunk megőrzésével foglalkoznak, és emlékeiket átadják az utókornak.
„Aki a múltját nem ismeri, arra van kárhoztatva, hogy megismételje azt! Mi nem szeretnénk ilyen múltat megismételni! Belőle csak a jót akarjuk tovább vinni!”

 

ünnep 020 ünnep 003

ünnep 001 ünnep 002 ünnep 005 ünnep 006 ünnep 007 ünnep 011 ünnep 012 ünnep 016 ünnep 018 ünnep 019


MAJÁLIS ÉS TÓAVATÓ

Havrilla Sándorné alpolgármester köszöntőjével és megnyitójával kezdődött május 1-jén a Rönkház és tóavató ünnepség.

Tisztelt vendégeink, kedves csépai lakosok!

Szeretettel köszöntöm Önöket, a Kinizsi Horgászegyesület Vezetősége, az Alapítvány Csépa Községért Kuratóriuma, valamint Csépa Község Önkormányzata nevében.
Külön is köszöntöm: Boldog István Országgyűlési Képviselő Urat; Fehér Petrát és László Ágnest a Megyei Közgyűlés tagjait; Kecskés Mariettát a LEADER csoport irodavezetőjét; Molnár Bálintot Öcsöd polgármesterét és kedves feleségét; Szöllősi Bélát a HETT elnökét és feleségét; Wenner-Várkonyi Attilát Kunszentmárton polgármesterét; Fazekas Jánost Kunszentmárton alpolgármesterét; Gyói Gábort Tiszasas polgármesterét; Bozsó Róbertet és Nagy Ferencet a Balax kft vezetőségi tagjait; Dr. Hoffmann Zsolt jegyzőt; Kiss Magdolnát a Csépáért Alapítvány elnökét; intézményvezető és képviselő társaimat, és nem utolsó sorban Fialka Györgyöt Csépa polgármesterét, aki egyben a Kinizsi Horgászegyesület elnöke is.
Május elseje van, kicsit szeles és csalóka idő, de mégis szép ez a nap. Ismét itt egy ünnep, ahol fontos a vidámság. Sokféle ünnepen részt vettünk már, de ez az egyetlen ünnep, ahol nincs jelen az ünnepelt, nevezetesen a munka. Viszont szinte mindenki jelen van, aki sokat tett, dolgozott azért, hogy ma itt állhatunk a sárgaföldes gödör helyén megépült Szabadidőpark és csónakázótó partján. Köszönetet érdemelnek a tervezők, kivitelezők, azok dolgozói, a Gamesz dolgozói, és a pályázat kezelői.
A Kinizsi Horgászegyesület Vezetősége, valamint Csépa Község Önkormányzata, példa értékű összefogásról tett tanúbizonyságot, amikor benyújtotta pályázatait. A civil szervezetek, felismerve a „Turisztikai Tevékenységek” ösztönzésére kiírt pályázatban a jövőbe mutató lehetőségeket; és ahogy Fialka György polgármester úr nyilatkozta egykor, mertek nagyot álmodni a munkanélküliséggel küszködő településen, ahol egy szórakoztatató központ kialakítását tervezték, egy többlépcsős beruházással elindítani.
Kinizsi Horgászegyesület, a LEADER Helyi Akciócsoport közreműködésével: 2012. július 31-én benyújtott pályázata -34.565751, Ft-ot nyert a rekreációs tó megvalósítására, az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési alapból, a Darányi Ignác terv részeként.
Az Alapítvány Csépa Községért Kuratóriuma 2014.01.15. napján, az MVH VIDÉKFEJLESZTÉSI TÁMOGATÁSOK IGAZGATÓSÁGÁHOZ benyújtott sikeres pályázatával: 22.080201, forintot nyert, melyből folytatódhatott az igényes környezet kialakítása. Megépült a kiszolgáló épület, hangulatos rönkház kivitelben. A pihenés kényelmét biztosító padok, kiülők is elkészültek. Pályázati támogatással több, mint 315000 forintból került beszerzésre öt csónak, a működést segítő akkumulátor, motorok.
Átalakult, megszépült a környezet. A változás új feladatokat is ad számunkra, hiszen ezután fokozottan kell figyelnünk a tónak és környékének rendjére, tisztaságára, biztonságos működtetésére. Kiemelkedő összefogás eredménye az, hogy létre jött ez a közösségi tér. Csodálatos változás a sárgaföldes gödör után. A civil szervezetek és az önkormányzat együttműködése a jövőben is fontos lesz.
A szalagok átvágásával kezdődik az igazi birtokba vétel. Szép napot jó szórakozást!

csónakázó tó 117

A rönkháznál Fialka György Csépa polgármestere, Bozsó Róbert a Balax ügyvezetője, Kiss Magdolna a Csépáért Alapítvány elnöke Boldog István országgyűlési képviselő vágta át a szalagot.

csónakázó tó 121

A tónál Kecskés Marietta a Leader csoport irodavezetője, Fialka György Csépa polgármestere és Boldog István országgyűlési képviselő vágta át a szalagot

csónakázó tó 167 csónakázó tó 051 csónakázó tó 159 csónakázó tó 152 csónakázó tó 042 csónakázó tó 004 csónakázó tó 143 csónakázó tó 138 csónakázó tó 178 csónakázó tó 169 csónakázó tó 130 csónakázó tó 096 csónakázó tó 168 csónakázó tó 065 csónakázó tó 054 csónakázó tó 087 csónakázó tó 158 csónakázó tó 091 csónakázó tó 083 csónakázó tó 082 csónakázó tó 080 csónakázó tó 069 csónakázó tó 062 csónakázó tó 057 csónakázó tó 053 csónakázó tó 035 csónakázó tó 034 csónakázó tó 032 csónakázó tó 028 csónakázó tó 027 csónakázó tó 026 csónakázó tó 020 csónakázó tó 013


“Áldott legyen bárhol is él, minden igaz Magyar,
Angyal kísérje lépteit, ki szózatot szaval.
Áldott legyen mindörökre, e vérrel szentelt föld,
Áldott legyen minden időkben, a piros fehér zöld.”

 

Csépa Község Önkormányzata,
a Petőfi Sándor Általános Iskola Igazgatósága
és a Vackor Művészeti Óvoda

 

1848/49-es FORRADALOM és SZABADSÁGHARC TISZTELETÉRE EMLÉKNAPOKAT RENDEZETT

 

A rendezvény ideje: 2015. március 12-13.
Helyszínei:
• Vackor Művészeti Óvoda
• Petőfi Sándor Általános Iskola
• Művelődési Ház
• A községi 1848-as emlékmű

 

1. 2015. március 12-én
AZ ÓVODÁBAN:
Nagycsoportosok márc. 15-ei játékfűzése betanította: Havrilla Sándorné és Szendrei Mariann óvónő

 

2. 2015. március 13-án
PETŐFI SÁNDOR ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN:
a., Megnyitó: a Petőfi Sándor emléktáblánál MÉSZÁROS MÁRIA igazgatónő
b., Petőfi Sándor szavalóverseny a felső tagozatos tanulóknak a Művelődési Házban, Szivárvány művészeti vetélkedő az alsó tagozatosoknak
c., „Ki tud többet 1848-49-ről?” vetélkedő a felső tagozatosoknak a Petőfi Sándor Általános Iskolában

 

3. A MŰVELŐDÉSI HÁZBAN:
a., „A mi március 15-énk” a 7. OSZTÁLYOSOK ünnepi megemlékezése, Betanította: GERGELY SÁNDORNÉ of.
b., Ünnepi beszédet mondott: PIGNICZKI ÁRPÁD képviselő
c., Fáklyás felvonulás az 1848-as emlékműhöz, Koszorúzás, Szózat
Levezető: HAVRILLA SÁNDORNÉ alpolgármester volt

 

Pigniczki Árpád képviselő ünnepi beszéde:

 

Tisztelettel köszöntöm a megjelent személyeket!

 

Örömmel fogadtam el a felkérést a mai megemlékezés szónokaként. Volt időm gondolkodni mit is jelent számomra március 15.-e. Tavaly abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a sorok között figyelhettem az iskolások előadását, műsorát. Valahogy felnyílt a szemem, hisz iskolás koromban, amikor én is színpadon voltam, nem arra figyeltem mit akar mondani a megemlékezés tárgya, hanem, hogy elteljen a nap, a lámpaláz ne legyen akadálya a műsornak. Tavaly ez másképp volt. Szerencsére. Azon tűnődtem, vajon ha most lenne egy ifjú Petőfink, mit tenne a kormány, s mit tenne a nép. Ma azon tűnődőm, mi a XXI. századi Habsburg-birodalom, mi a szabadság, hol kell megvívni a szabadságharcunkat, s hol van a XXI. századi Petőfi, vagy Petőfik sokasága. Mi a forradalom és a szabadságharc jelentése, hisz birtoklunk egy ősi nyelvet, mely sokszínűsége első helyre emeli a nyelvészetben, s a költészetben. A történelem nem a történelemkönyvben van. Ott évszámok és események sokasága van. A történelem az irodalomban van, a versekben, regényekben, novellákban, ódákban. Forr, forradalom, szab, szabad, szabadság, harc, szabadságharc. Mennyi szó és mennyi jelentés egyetlen pillanatban. Mindegyik ide kapcsolódik, kivétel nélkül. Vajon gondoltunk már a szavak jelentésére, vagy csak egy piros betűs nap a mai?
Kikerülve az iskolapadból, belecsöppenve a nagybetűs életbe sok mindent másképp lát az ember. Talán nem is baj. Elkezdi látni szülei örömét és bánatát, annak valós okait, megtapasztalja az embertársak mindennapjainak küzdelmét. Ma is itt vannak a Habsburgok a nyakunkon, csak más a nevük. Ugyan úgy fojtogatnak, csak nem ordítunk a fájdalomtól, hanem tűrünk. Ma is van szabadság, ami szinte egy ideológia, de létezik, s ugyan úgy van Petőfi is.
Sok-sok Petőfi van. Itt bennünk. Kérdés látjuk e, s nekünk mit jelent.

Eljutottunk pár évtized alatt oda, hogy a kikiáltott 12 pontból gyakorlatilag egy pontot megoldottak, talán túlságosan is, szinte színházi az egész. De ha a 12 pont jelentette volna a szabadságunkat, akkor 11 pont még hiányzik? Talán nem… Hol van Petőfi, aki utat mutatna nekünk? Képesek vagyunk- e meglátni a tükörben? Vagy talán mikor ki akarjuk vívni a szabadságunkat, akkor fegyverekre, kardokra, puskákra és ágyúkra, csatatérre gondolhatunk? Nem. Szerintem nagyon nem. Mi kell nekünk egy kis szabadsághoz? ….. Saját magunk. Nem nehéz felismerni az esetemben, számomra mit is jelent a szabadság. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Több, mint 10 éve taposom a mai kor nem látható láncokat gyártóknak a malmát, tolom a szekerüket, miközben társaimmal azon dolgozunk, hogy ezeken a szekereken egyre nagyobb kupac legyen, amitől – mai szóhasználattal – , a főnök boldog és szabadabb lesz. Azt mondják, én is szabad vagyok, pedig szinte minden nap rajtam vannak a nem látható láncok. Rajta van a szomszédon is, a rokonon is, a barátomon is. Rengetegen cipelik a nem látható láncokat. De akkor hol is kezdődik az én szabadságom?
Munkából hazajövet a 44-s főutat elhagyva kezd megnyugodni a lelkem. Egy egész Tiszazug tárul elém, s akármerre nézek, mintha itthon lennék. S valóban. Ahogy szokták mondani, itthon otthon vagyok. Rabul ejt a táj, ami minden nap más egy kicsit. Csalogat, hívogat, ölel. Itt van az otthonom, itt van a családom, három gyermekem. Ahogy a családi fészekbe toppanok, még érzem, forr a vérem, de megcsillan lányaim mosolya a szememben, s átváltozom. Körül vesz egyfajta belső biztonság, amit egy családi szeretet adhat. Bennem van a tudat, hogy a lehetőségekhez képest a család jól van. Itthon jön az öröm, a sok élmény, a nevetés. Egy mosolyban annyi minden benne van, egy huncut csínytevésben, egy – egy szempárban. Millió dolog van ezekben. Itt megyek végig az utcákon, s látom az embereket, s az, hogy egyáltalán látom őket, megnyugtat. Nem kell, hogy ismerjem minden egyes embertársamat, de megnyugszom, ha látom őket. Nem vagyok egyedül, s mindez szabaddá tesz. Érzem, hogy a mindennapok viharában ki is vagyok, hol is vagyok. Nem feltétlen kell a nem látható láncok ellen harcolni, bár sok keserűségtől megváltanák az embert, hanem meg kell keresnünk azokat a kis pontokat az életben, amik szabaddá teszik az embert. El szoktam nézni a mai fiatalokat, bocsánat a kifejezésért, de müzli hassal és kocka fejjel, mert sokan jó vagy rossz módjukban nem tudják, mit csinálnak. Szabad gyerekkorról beszélnek, holott falak között, láncra verve sínylődnek. Hol a szabadság? A tablet vagy számítógép előtt? Egy üzenő falon? Egy trágár megszólításban a szüleik felé? Abban, hogy elvesszük mástól a zsebpénzét, cipőjét, tízóraiját? Abban, hogy szüleinket fölösleges mókuskerékbe hajtjuk, hogy legyen valamink, ami a másiknak is van, mert az olyan trendi? A festett haj és a műköröm? Abban, hogy kinevetjük a másikat és ellökjük, mert ez a haverok szemében milyen frankó? És ha épp téged löknek el? Mi a szabadság? Mi teszi szabaddá az embert, ha nem az, ami a másikat is? Melyik jobb érzés? Fellökni a másikat és otthagyni, vagy segítő jobbot adni, ha kell, s tudni, hogy számíthattok egymásra a bajban? Melyik tesz szabaddá? Ha elmondhatod, hogy mennyi haverod van, vagy elmondani, van egy igaz barátom, kettő, már három… és így tovább. A haverok olyanok, mint a szél. Jönnek – mennek. A barát van. Az mindig van. Akár egymagunk, akár egy baráttal, harcokat lehet vívni. Szabadságharcot! Olyan apró szabadságharcokat, amik később gyümölcsözőek lehetnek, de előbb meg kell ismernünk magunkat, meg kell ismerni saját láncainkat, s meg kell találni saját Petőfink. Ha Petőfi megvan, megvan, a 12 pontunk, vagy több, vagy kevesebb, de indulhatunk. És ha elindultunk, csatlakozik egy barát, egy másik, és így tovább, míg el nem indul egy kis szabadságharc. Nem elvesszük a tízórait, hanem megkínáljuk a sajátunkból. Megkérdezzük, otthon van-e kinőtt cipő, mert az egyik társamnak lyukas, a szüleik a demokrácia nevű kotyvalék csapdájában vannak és tehetetlenek. Nem tépjük ki a táskát az idős néni kezéből, hanem segítünk neki cipekedni a kapuig. Nem lökjük a sárba a gyengébbet- mert lehet, egyszer ő menti meg az életed-hanem a kezünket nyújtjuk. Nem nézzük le a másikat, mert nélkülöznie kell, hanem elgondolkodunk azon, mi is esne jól fordított esetben. Már a puszta gondolkodás is szabadabbá tesz. Kezünket, karunkat nyújtjuk. Icipici szabadságharcok ezek, de szabaddá teszik az embert. Petőfi itt van bennünk. Várjunk még a nagy Pilvaxra. Nem kell puska sem. Mi kellünk csak s ez a kis közösség, hogy mindennapjaink ne a mai Habsburg – birodalom dagadó üstjét fűszerezzék, hanem hátat fordítva bebizonyítsuk magunknak, ennek a kis közösségnek, hogy szabadabbak vagyunk mi, mint akik odafent azt hiszik, hogy szabadok. Ha elfogadjuk magunkat, elfogadjuk a másikat, számíthatunk egymásra, akkor mi magunk leszünk egy lánc. Nem biztos, hogy nagy lánc, de lánc. Elgondolkodtunk e már azon, hogy miként lehetünk kis Petőfi? Ha ma fogalmazást írnának a diákok „Kis szabadságharcaim Petőfiként”, mi lenne benne? Miről szólna? Tudnánk-e itt egy év múlva szemezgetni belőle?

 

DSC09164 DSC09124 DSC09136 DSC09143 DSC09164 (1)   ÜNNEP 004 ÜNNEP 006 ÜNNEP 014 ÜNNEP 015   ÜNNEP 053  ÜNNEP 058 ÜNNEP 059 ÜNNEP 067 ÜNNEP 071 ÜNNEP 077 ÜNNEP 083 ÜNNEP 084 ÜNNEP 086 ÜNNEP 087 ÜNNEP 091 ÜNNEP 092


DOC426″ type=”application/pdf”>


DOC426″ type=”application/pdf”>


Változik a szociális ellátás rendszere

DOC426″ type=”application/pdf”>


Ivóvízminőség-javító program felhívás

DOC061″ type=”application/pdf”>